Ultimátumjáték...

(avagy „őskáosz" -  a hit és bizalom)

A sikeres, versenyképes gazdasági és társadalmi fejlődésnek elengedhetetlen feltétele, hogy egy adott társadalom tagjaira minél szélesebb körben jellemző legyen a méltányos együttműködésre való törekvés. Ennek egyik eredménye és fokmérője az egymás és az intézményeink iránti bizalom.

Orbánékkal szemben, a bizalom elveszett!

Pedig vallásosnak mondja magát, bár nem annak látszik és így is hirdeti a kereszténység védelmét

...a bizalom alapja rendszerint valamilyen ,,tudott,, vagy ,,érzett,, tulajdonság vagy tény. Ez nem az!

Ám - ilyen tulajdonság lehet a jóindulat, a lelkiismeretesség; ilyen tény lehet maga a kapcsolat (az, hogy házastársak vagyunk, hogy barátok vagyunk, hogy te a gyermekem/anyám/apám vagy). Ezek a tulajdonságok és tények végső soron azonban mindig csak jelzik azt a még mélyebb összefüggést, hogy az ilyen szoros kapcsolatban lévők sajátos tudással rendelkeznek a másikról, ismerik őt, a szó végső soron közölhetetlen értelmében. ,,Ismerem enyéimet és enyéim ismernek bennem,, – olvassuk az Írásban, s ez az ismeret – amelyet Jézus a pásztor és nyáj kapcsolatának fejtegetésénél említ – lényege szerint nem foglalható könyvbe, nem meríthető ki, s tulajdonképpen nem is tanítható.

Az Ószövetségben is fontos, de az Újszövetségben egyenesen perdöntő jelentőségű kérdés, hogy ,,ki,, az Isten.

Erre mindig csak olyan válaszokat találunk, hogy ,,ilyen,, vagy ,,olyan,, – de azt nem tudjuk meg, hogy végső soron ,,ki,, Ő. S ez nem is lehet meglepő, hiszen a már említett bizalmi, zárt kapcsolatokban is mindig csak tanuljuk egymást; így hát a bizalom voltaképpen az a paradox viszony, hogy egyszerre vagyok biztos abban, hogy a másik nem lehet más, mint amilyen; s azt, hogy ,,milyen,,, megpróbálhatom elmondani másoknak is – ugyanakkor nem szerezhetek róla olyasféle biztos és végleges tudást, amivel teljesen magamévá tehetném, uralmam alá hajthatnám, hasonlóan egy tárgyhoz vagy a természet valamilyen törvényéhez; azaz mégsem tudom elmondani, hogy ő kicsoda...

És itt egy megjegyzés:

Jézus egy nagyon fontos mondata ebben az összefüggésben, amit a szamaritánus asszonynak mond: ,,Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát,, (Jn 4,22–23). Itt is egyszerre találkozunk a biztos és a bizonytalan ismerettel, majd - váratlanul - mindkettő megkérdőjelezésével.

,,Bízom az Istenben!,, - ez jól hang­zó és dicséretes kijelentés, de jön Jézus kérdé­se: honnan tudod, hogy az igaz Istenben bízol?

Légy a bizalmaddal kapcsolatban egy kicsit bizalmatlan...

Még egy lépést kell megtennünk.

Fölvethető ugyanis, hogy sem valamilyen tulajdonság, sem valamilyen tény, vagy a többé-kevésbé az ésszerűségre építő megfontolások nem egyeztethetők össze a bizalommal. Itt is hadd utaljak a bizalomhoz szorosan kötődő vallásos hit fogalmára. A teológia történetében ismételten megfogalmazódó álláspont szerint – klasszikusa Tertulliánus – nem azért hiszünk, mert a hit tárgya ésszerű, hanem fordítva: mert ésszerűtlen.

Isten létét bizonyítani akarni nem egyszerűen hiábavalóság, hanem a hit hiányának bizonyítéka.

Aki tudni akar, tudatlan marad.

Ismerjük Szent Pál alapélményét: a világ előtt okosak számára rejtve marad az Isten. Ezzel analóg módon, ha valaki bízik, nem hivatkozhat sem logikai, sem egyéb megfontolásra, mert ezekkel csak azt bizonyítaná, hogy nem bízik.

Nézzük politikailag:

A politikai váltógazdaság és az államhatalom ágainak intézményes megosztása, a független sajtó és a társadalmi önszerveződés lehetőségei jelentik azt az intézményi hálózatot, ami a nem méltányos hatalomgyakorlással szembeni fellépés erőszakmentes módját teszi lehetővé.

Amennyiben azonban a méltánytalannak érzékelt hatalomgyakorlással szembeni fellépésnek hiányoznak a kifinomultabb intézményi lehetőségei, akkor nem marad más, mint az ultimátumjátékban is tanúsított, végső soron mindkét fél számára hátrányos erőszakos elutasítás. Mert a helyzetével visszaélő másik felet meg kell büntetni, ez elemi ösztönünk.

U.I.: Tehát, a bizalom egyike az emberi együttélés különféle alapviszonyainak, csakúgy, mint a bizalmatlanság.

Mivel alapvető fontosságú, hasonlóan az egyenlőséghez és az egyenlőtlenséghez, a mellérendeltséghez és az alárendeltséghez, a szeretethez és a tekintélyhez, nem várhatjuk, hogy könnyen kezelhető és végleges meghatározásokba szorítható, magyarázható és modellez­hető kapcsolatként viselkedjen.

Mindkét viszony – s egymáshoz való viszonyuk is – tele van meglepetésekkel és csapdákkal, csakúgy, mint értékük és értékelésük.

A hívő embert a bizalom valószínűleg leginkább a hitre emlékezteti, amely ugyanilyen összetett és furcsa dolog, váratlan igazságokkal és még váratlanabb csapdákkal.

Ezekre és a hasonlóságokra csak utalni tudtam, helyénvalónak látszik azonban, hogy egy ilyen utalással fejezzem be: Pál apostol a megnyert hitet olyan kincshez hasonlítja, amelyet törékeny cserépedényben őrzünk. Éppen ezért nem is mi őrizzük, hogy még ezzel se dicsekedhessünk.

Bibó István politikai gondolkodásának egyik sarokköve az a republikánus ihletésű hatalomelmélet, amely három pilléren nyugszik.

-Az első pillér az 20-as, 30-as években oly népszerű elitelmélet,

- a második genfi mesterétől, Ferrerótól átvett legitimációs teória,

- míg a harmadik a Bibó legeredetibb teljesítményének tekinthető, a politikai hisztériáról kifejtett koncepció.

Előbb a rendező elv, aztán az érdek.

(ezt feledte Orbán!)

A rendező elvet nem osztályok hordozzák, hanem egyének találják ki. (...) Az emberek ön- és közértékelése nem érdek szerint megy, hanem az érdek alapul az értékelésen.

Szőke Emil:

Hopszaszák...

Kifaragott tegnapokból csak a magány kong,

Horpaszain fellobog a fájdalom.

A jelen színekben fakított:

Játszik, hogy vagyok!

Belém szó-szeget üt-

Így maradok hoppon,

Hogy magamat pirulom a fanyar vigyorokon – (szőke)

2017. 08. 05.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat