Magam-emésztő

Szőke Emil:

viszonyok meséje

...máris, ha van egy percetek, halljátok mondókámat

- mondom mosolyogva – vagy mondjam mesének

és mérgesen?

Barátim! - nem kell- már pirulnotok, azt én megteszem,

a terhet- leveszem rólatok...

(így lazítva a szó magának)

Az- hogy- az már nem nyomaszt bennetek,

mert tudnotok kell,

elveszejt bennünk' a megteremtett állapot -

viszonyain éledt lélektelen-lángoktól

mégsem kell pirulnotok...

Bár hitvány a viszony, hatalomnak tüze sem lett nemesebb,

a baj-„szaggasztó” - a gond- marad vele s a láz és a vágy:

hogyan is lenne jobb... ó, jaj!

- nem lenne megcsúfolása a törvények vak homályában-

már

semminek?

Hogy láss:

„Vendéglátásra, fogadásra...

van költség reprezentálásra.”

Rá eltelve...

ám, így- míg- e csodavilág mint a mesében,

csak felzabálna...

lett kívánt

aranyhal szabálya,

no- meg a három kívánság melléje...

De álarc-mosolyokkal- mind ott férge, bűnnel ott

és rajta-

vigasztalan az okkal...

Szabálytalan voltában, senki nincs kegyelemre

szánva

a gavallérság, meg e létnek hiánya...

(az volt mindig is)

Jobb így?

- hol „új mocskot (már) nem láthatok,

s a régit meg kimossa belőlem

a belső tündöklés -

hogy csak nevessem

a teremtés e gyönyörű hibáit...”?

A hatalom most mellet dönget – itt -

de miért a „vallásos-egyletekben” mondat imát magáért? --

2016. 11. 28.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat