Magam-emésztő

Orbán és az oktatás...

ima- a kultúránk most

az oltárra tégy virágot

és sebtiben

térdepelj

...lengesd a füstölőt ma - így az áldozat

idd Krisztus vérét - hozd hát a színbort

Ó mily kor! – (szőke)

...de nehéz az iskolatáska...

Orbán: munka és munka és munkatársadalma... (!) - és szakma meg kőműveskanál és a vályogvetés még – gimnázium smafu... felsőbb iskolák meg minek is? Paraszt kell és munkáskéz és szolgaság meg bérmunka! Pedig lenne itt más is - fogadd el- meg, amit Kunó barátunk mondott egykor (ha már azt a kort ajnározzátok, akkor miért nem az értelem-részét adjátok vissza?):

"Mentől műveltebb, civilizáltabb és erkölcsösebb egy nemzet, annál jobb dolga van annál a nemzetnél a gyermeknek. Ez a nemzetek kultúrfokának az én meggyőződésem szerint az első fokmérője".

A hatalom csak hatalmaskodik...

elképzel valamit és mindegy, hogy abból mi az igaz, mi a valódi - legyen az oktatás vagy egészségügy vagy bár-akármi más is – az eltérő sajátosságokat nem veszi figyelembe. Mintha a gyermekkori frusztrált valójukat vetítenék elénk. Én ez akartam lenni, de...

és jönnek a körülmények felsorolásai, a kudarcok, a lehetőségek szubjektív oldalai – az a kép amivel hiúsult a szándék és vonásaiban, az akkori időben láttatják a dédelgetett elképzelések és célok okát a kudarcokban, de mert felnőttek és már szülők is (talán) – mindig is (és most itt) a külső körülményekben keresik a hibát, soha nem magukban. Egy gyermek az oktatásban sokkal kritikusabb magával – és bármily furcsa ők tudják, hogy a továbbtanulás nem egy pótcselekvés, nem egy kötelező valami, hanem helyzet, minek lényege egy életre szóló eseményt jelent.

„Harc van az iskola és az élet között. Mi bizonyosak vagyunk, hogy az élet marad a győztes, s a mai iskola fog megváltozni gyökeresen. Hallgasson az iskola mielőbb ez élet szavára, hogy erőszakos átalakulás helyett a fokozatos fejlődés útjára léphessünk.”

(Nagy László)

A sport kell, de mindenki nem lesz focista...

a nyomornak meg olimpia (cirkuszt és kenyeret a népnek!)?

...ezért is érthetetlen a „minden sarkon egy stadion” hatalmi-gyakorlata. Mintha a bolondokat szabadította volna ránk az élet... hol nincs érték, csak önzés és pénz – nagyzolás és persze nyálzás!

Pedig az érték a lényeg... az önérvényesítés vágya, a változatosság még... és nem mindegy az sem ki hova született és honnan jött – magasabb műveltségű szülők vagy a szegény sors adta lehetőségből és még rá az ötletesség és az alkotóerő... a parasztvakítás semmire sem jó! A kivagyiság még-annyira sem!

A hatalom ne szóljon bele az élet minden részébe, mert létezik önálló gondolkodásból fakadó elképzelés is és a szándékot befolyásoló értékorientáció is, valamint rengeteg külső és belső tényező is, amiket itt felsorolni sem lehetne.

A politikustól csak egyet tanulhatnak meg: a lusta tespedést, a kivagyiságot... urizálás példáján keresztül, az anyagi jólét formáját bennük és a szájkaratézást.

Tehát nem a munka tiszteletét!

Nem a mások érdekében végzett munkát!

A társadalmi presztízst, ám - az öröm forrását is csak pénzzel mérik, az alkotás meg egyenlő pofázás!

Pedig a munka kötelesség, az ember létéhez, az ember életének szükséges részét a kötelesség jelenti!

A hatalom végrehajtat és ennek a levét egy ország issza meg...

kiből mi lesz 14. életévben eldönteni csak úgy lehet, ahogy tanítva volt, ahogy abból a tapasztalata adja – a TV-k nevelő hatása mellett az iskolai életút tükrözi vissza azt, amelyet az általános iskolai évek során szereztek.

Elfajzott, eldeformálódott személyiségstruktúrákkal, a hatékonyság torzult és minden negatív értelemben formál most. Sikk lett az én vagyok valaki, te csak egy senki lehetsz mellettem, ami a teljesítmény eltolódás rossz irányát adja.

Az intézményvezetők, azt csinálják kicsiben, amit Orbán nagyban (tisztelet a kevés kivételnek)! Így már kimutatott alulteljesítés dominanciát egyben a személyiség károsodása kíséri... és persze az Orbán nevű mindenhez ért! - de hogy – hogy lesz ebből interperszonális hatékonyság, szocializáltság, teljesítménymotiváció – no azt ő sem tudja!

Ezért a „beleduma” helyett, jó lenne, ha az arra hivatott szakemberekre bízná az ezzel járó feladatokat. Ilyetén a pályaorientációt is!

Tény az tény: a család nevelési, szociokörnyezeti, lakóhelyi körülményei, az iskolai oktatás és nevelés hatásfoka, a pedagógusok tevékenysége és példamutatása együttesen hat arra, hogy a tanulók milyen felkészültséggel és felelősséggel lépnek ki az életbe.

Ezért mondom: hogy a mai társadalomnak szüksége van olyan emberekre, akik a saját területükön kiválóak és fejlődőképesek...

a pedagógiai irányítás a lényeg és nem a bőr rugdosása a gyepen (!)

- fő értéke az, hogy az egyéni adottságok optimális kifejlesztésével egyéniségeket fejleszt és nem egy általában sokoldalú fejlett személyiséget. Ennek következtében olyan személyiség kibontakozása várható, amely belső harmóniáját az aszimmetrikusan fejlődő tulajdonságai közötti integrálással, dinamikus egyensúlyával, az egyenlőtlenségek kompenzálásával biztosítani tudja. Az orbáni tucat-hülyékre nincs szüksége a társadalomnak!

Orbán ezt is tudja?

Nem hinném, ha a duma csak arról szól, hogy a munkatársadalma lettünk, így iránya... de mást nem látni (nála sem) - csak az urizálást és társadalom pénzhajhász példáit, leginkább a hatalom tagjain keresztül érzékeli a társadalom és benne a gyermek! - ahol a felkészülés kimerül, „a főnöknek eleget teszek” mozgalommal, ahol (előtte-utána) csak egymásra-mutogatás van és persze, ennek felülteljesítése mint mintapélda!

Teszem hozzá, ha már Orbán az egyedüli okos ebben az országban:

...ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz és szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt... (ahogy ezt Antoine de Saint-Exupéry mondta volt)!

A hatalomban reális önértékelés nem létezik, elnyomják azt a szerzési örömök, így az önismeret is csak eddig terjed... ám – élvezettel ráfogják a körülményekre (amit törvényekkel ők szabályoznak le), a szülőkre, az oktatásra- a tanárok ócsárlására szorítkozva értékelnek (tette, ezt Lázár is)! Ami itt folyik, az szégyene a törvényhozóknak s az országnak! A feltételek megteremtése a cél a törvényhozásban, ezen ne nyúljanak át... (!)

Szőke Emil:

csöndbe-szőtt szabadsággal

ó be sok a gyökér!

...benne botladozik embere

elesik

föláll

termel

a teremtést Istenre hagyja ekként is -

a ma jegelve - morcos természetén

viharos szelekkel eltelve

már

ám a lét - mégis egy átfestett

csöndjébe-szőtt szabadsággal vág át

...így az érzés

- miként lett- itt sötét -

és

máris „kőmerev” jelent tud magának

szavának szorítva -

mára kiszorítva

hol ugyan

bukfencet hányhat a kedv

de láncraverve még –

2017. 01. 20.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat