„Kicsit olyan, mint Mesterházy. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a balos szavazók még mindig annyira utálják Gyurcsányt, hogy nem szavaznának egy olyan listára, amin ő is szerepel. Tévedés. Botkának abban sincs igaza, hogy Bajnai megszorító intézkedéseit, köztük a tizenharmadik havi nyugdíj állandóan emlegetett, tényleg elcseszett eltörlését is Fletó nyakába varrja a nép. Nem igaz. Rég nem igaz.”
ám a vélemény ez:
„Feri toxikus hatással van a teljes baloldalra, és Laci tudja jól, ha most nem űzi el, a következő tíz évünket is elfuserálja.”
A lényeg, hogy jól beszartunk.
Aztán megértettük, nem személyi természetű, hanem stratégiai a konfliktus, arról, elég erős-e az MSZP önállóan miniszterelnök-jelöltet, országos listát és egyéni képviselőjelölteket állítani. Botka szerint igen. Sokunk szerint viszont nem. Tudunk összeadni, kivonni, még osztani és szorozni is, és bármennyiszer számoljuk, az jön ki, hogy egyszerre legyőzni Orbánt, Vonát, plusz még Gyurcsányt is, túl nagy gombóc.
Az MSZP nem tud nyerni, de Botka képes rá. Orbán csak az egyik ellenfelünk, ahhoz, hogy győzzünk, hibáznia kell. A másik ellenfél az apátia, a saját méréseink szerint nagyon alacsony a szimpatizánsaink aktivitása, egyelőre nem hiszik el, hogy győzhetünk. Úgy kéne élére állítanunk a kérdést, hogy Orbán vagy Botka, s ha ez sikerül, reménykedhetünk, mert Botka erős, szerethető személyiség, ha ezt megérzik az emberek, bármi megtörténhet.”
...de mit csináltak eddig mindig?
A mindig az aktuálisra tett ígéret hitelteleníti el – no- és az a mondat, hogyha kormányra kerülünk majd utána… ismerős, mert senki sem, csinált még eddig mást, mint a jövő-képét rózsaszínre festette át, és minden maradt a régiben...
---------------
mert… jönnek a szocialisták (a legnagyobbak) megmentőként, a mocsaras Orbánira építeni egy újat! Süllyedésünk máris közös ügyünk, az nem lesz, de van! Ezért is – sok más mellett – minden, mit mondanak: fából vaskarika!
Pláne, ha a választási törvényt meg nem változtatják!
Szőke Emil:
hamis a világ (!)
hamis a világ (!)
és hamis világomban már
soha tovább méltóképp –
lett érzéketlen
mára
hol
a véget nem érő utak járva
egyhangúságban
s hidege sem piheg - zúzmarás
rá a csapda is – a gigász-had
ármánnyal itt...
rá várakozón árkot ásít a nap
ott - árnya is
ahol a szív is csak remeg
mert érzésén kételkedik - ahogy
megébreszti félelmeit
ha kétkedve is - de más zugba vágyik
...a pártos-napok
buja táncát járják
az időn irgalmatlan
most itt
midőn
a csók is
csak a gazdagé lehet...
ám- szelíd-daccal vont egyenlegén
már megelőzve csent az más akarattal –
2017. 06. 09.