Orbán, már unalomig?
- a rend jajongva utasít el
igényével mindent billent
...nem világi-bajvívás ez
...nem villámló-vasak tánca
itt a skolasztikusan
kihegyezett szó a lándzsa – (szőke)
Unom már a sok dumát, a „libcsizést” - nehéz, így sötétben indulni az útnak, nehéz, így változást elérni. Oly sok a fafej és persze a csüggedékeny... bosszúságra már fáradt gondolkodással a válasz, a prózai tény-rögzítés: Te egy libcsi vagy! - ez elől – úgy látszik – nincs menekvés...
Csak, hogy ne fárassza magát az olvasással, idézem:
"A liberalizmus az egyén szabadságán alapuló eszmerendszer. Alapelvei a törvény előtti egyenlőség, szólásszabadság, vallási szabadság, szabad választójog."
A hazugság, képmutatás, kettős mérce, életidegenség, korrupció, a nemzettől való elidegenedés, íróasztal mögötti „társadalom-mérnökösködés” - ez a gond, és nem is kicsit, nagyon. Tessék megnézni az SZDSZ sorsát, tessék megnézni, ahogy szétrohadt. Pedig eredetileg milyen befolyásos párt volt a rengeteg értelmiségijével. A rengeteg potenciális Nobel-díjas aztán szépen elcseszett mindent, belefúlt a korrupcióba, az elcseszésbe, a hangzatos jelszavak mögötti tehetetlenségbe és nihilbe. És persze a hülyeségbe, hogy 5%-kal lehet uralkodni 95% felett, amelyet nem is olyan burkoltan valójában lenéznek, kihasználnak, becsapnak és meglopnak, mint eddig mindig a történelemben. Egy velejéig romlott, zsákutcás, elbaszott rendszerváltás perspektívájában senki, de senki ne tessék nekünk szépen hangzó ideológiai lózungokat idézni!
Az itt felsorolt - és valóban létező - negatív tulajdonságok a liberalizmusra jellemzőek csupán?
Nem általános emberi hibákról van szó?
A liberálisan gondolkodó emberek is csak emberek, akik közül sokan gyengék, esendőek - de legalább a céljaik helyesek!
Mi az alternatíva ?!
Ami az SZDSZ-t illeti, nagyon sajnálom, hogy azt a sok-sok tehetséges, magasan kvalifikált embert - Göncz Árpád, Mécs Imre és sokan mások - magába foglaló tömörülés megszűnt - szerencsére elveik, gondolataik, hitük fennmarad és - szerintem - fenn is fog maradni !
A liberálisan gondolkodás nélkül nincs demokrácia, amely Churchill szerint, olyan mint a házasság: nem jó de nem ismerünk jobbat.
- tényleg nincs demokrácia már... itt az újmódi az orbáni diktatúra, és észnélkülisége. Lásd, meglásd a motozó kísértetujjakat és benne minden csak segítség nélküli, rettegés és félelem-teli léttel átitatva - „az egyedüllét iszonyú félelmével” itt!
Ez kellett Ember?
Hát megkaptad... nesze neked! A volt- a múlt kellett, hát - itt a Horthy-kor... a jelen kellene, no azt elvették tőled – messze még benne a szó érted, ma határozatlanság van és bizonytalanság van... a jövő ellopva végleg, így a sorsod szürkesége már az 50 árnyalatát is felülmúlja... verejtékezz és imádkozz és várd a csodát most, mert a Fidesznek- Orbánnak, így jó!
Vagy – az Istenért! - tégy magadért valamit... nézz körül, lásd meg embertársadat – szólj és véleményezz – elég a birkaságból, a vívódásokból... tartozz valahová, valakihez, szervezz, mozgósíts, rendezd életedet, vagy... vagy így maradsz: elkeseredetten, panaszra... a vagyoni- és létbizonytalanságod miatt!
Megy a népi banzájn...
folyik az áztatás, az egymás zsebébe turkálkozás... amiként is, ki- kinek adta el magát – most a „Jobbik” bekebelezése folyik... sikítoznak is mint a vénasszonyok, majd egy „vállalkozó” segít nekik (mondják- legalábbis). Ha Vona a „Jobbik” után a saját lelkét is eladta, bármikor felfalható, leváltható. Az orákulum már nyilván azt is tudja, mi lesz azután. De mind a párt, mind vezetőinek sorsa érdektelen. A lényeg, hogy Magyarország jövője nem függhet senki személyes bosszújától...
Ámbár, a bosszú éppen Orbán – Orbán-félék sajátja. Ilyenkor az ország józanabbik felében azonnal felmerül a kérdés, te jó ég, mire készülnek ezek? Mit kell még megélnünk egy olyan országban, ahol a betonból kivésett mágnesszalagok azért nem égtek el, mert az eső eloltotta a lángot? Ahol egy kirúgott titkosszolga a sajtón keresztül üzenget a kormánynak? Mit kreálnak még a hatalmuk elvesztésébe beleőrült bosszúállók? És nagy kérdés az is, mennyire vevő minderre a magyar választópolgár... ja- hogy itt az MSZP? - a szocialista, aki demokrata és mi dekokraták mik még?
Sajna én már koromnál fogva is világfájdalmasan pesszimista lettem!
követhetjük benne a cikkázó gondolatváltást,a shakespeare-i szent őrületet, égről földre, földről égre villanó szemeket – és csak csendben kérdem hol a tudás, amit a tapasztalatokból megszerzett az emberiség? Vacogunk magunkban és hagyjuk, hogy a nosztalgia szabjon irányt... (?) - így soha nem előre megyünk, de vissza századokat, hol véres erezést fut át minden gondolat s a szomorúság imbolygat, mert egy roppant közösségi dráma tárul elénk!
Szőke Emil:
Van még jelenem?
Van... szemek és arcok dicséretére
a fény ég...
és a nagy remény itt az a harsány-hangú?
...türelmén még – nem eleven -
Kétségek közt most
turkálnak az évek bennem
s a rég mocorog nyugalmatlan méllyel
mondanivalót okolva fennen
...valamit adni a jövőnek az eljövőknek?
- a fenéket!
...ezért csak kérdem csöndesen:
így ahogy a jövő őrlődik fel a mának
sivár-búsan emlékeimben
– ahogy lapjai közé néztem (?)
- ahogy
siralomház s káromlással imádkoztató
a ma
hol meggyaláznak
...s naponta
...s ekként
a bírhatatlan jelenben
- de én vagyok még!
...eleven - sajna
csak mint kucorgó
ki- itt jajongva rég –
2017. 03. 28.