Orbán és a tét...
...áldozunk mi neki
akkor is
ha rútan fel
már vad kohóit fűti? – (szőke)
Én már föladom.
Követni sem tudom Orbánunkat... mert- bár a miénk ő, akkor is, ha nem is választottuk, többünk, magunknak. Azonban, amit csinál, amit mond, ahogy mondja és a tartalma- nekem úgy tűnik - nem normális. Úgy gondolkodik mint egy tanulatlan (pedig nem az- van bizonyítványa Soros jóvoltából) így urat játssz a kirakatban, tartalmát tekintve mondandójában, már egy leegyszerűsített paraszt csak s az észlelés mint önálló folyamat, abban, ott le is ragad.
Kiderült (lehet csak számomra?), hogy az észlelési folyamatok nála egyre szűkebb körre terjednek ki (mintha horgonyt vetett volna a lét-skálájában, egy általa kiragadott láncszemnél (mindig egynél), pedig feladata- funkciójánál fogva, igényli a komplexitást. Korábbi énjének ellenkezője lett. Már képtelen befogadni az új, váratlan eseményeket, pedig a különféle jelzések mint jelek- szeme előtt is megjelennek!
Egyre inkább eltávolodik az emberektől!
A társadalmi tapasztalatok próbálkozásaiban elvész... és magát tudva egy-Istenként- a környezet hatásait sem veszi figyelembe már. Egy darabig még „játszhat”, ám a tények zavarait hozzák és ekként- elveszti lassan, azt is- amit a neveléssel hozott, „begyakorlottként” magával. Csak a különbségeket érzékeli (ami kizárólag ráhatva negatív) észre (bár ez is fontos), az "egészt" együtt nem látja, amelyben megkülönböztethetné a lényeges összefüggéseket a lényegtelentől, de a fő figyelmet az előbbiekre sem fordítja (erőből csak), csak arra ügyel, hogy szereplése - mi kirakati magatartás - ezzel merészen büszkélkedik is, a közelebbi kérdéseket sem tűrve, miként van folyamatban, de a lényeg rejtély marad így is- a tartalom együttesében. Nem is derül ki mit akar, mert máshol másként beszél, itthon, megint másként adja elő, és gondolom a kormányban is más viszonyban „rendkívüli”!
Logikája nincs (vagy annyira sajátos, hogy fel sem ismerhető)- mert elvetette a tapasztalatit (csak az egyéni lebeg előtte), így a problémák iránti fogékonyságot is... ezért is, hogy egyes dolgok felnagyítva- egy-irányba terelik gondolatmenetét. A kuszálódott elmében a megismerő képességek és az értékelő képességek, no- meg a produktív képességek is – akár befogadó jellegűek is, akár a fogékonyságát nézzük- megértés nélküliek, amolyan vágy stádiumban leledzik mind!
Sajnos- egy országot képvisel, és ennek egy ország issza meg a levét. Kérdés csupán időbeni: meddig maradunk EU tagok még... és mikor esünk szakadékba...
A másik, hogy sürgősen vizsgáltassa meg magát az átszabott egészségügyben, vagy- akár Grazban jól-megfizetett orvosaival, mert egy ország léte a tét... és mert fontos lenne (neki magának is), hogy a normális ember agyának hány százalékát tudhatja magáénak a köz-használatban... mert mondani mindent lehet, hogy miként van közjó itt és miként keresztényi maga (bár ugatni sem lehet, ezért csak vonítom az új-nyavalyái sorát) miként dolgainak csak látszatát adja, de illene annak lennie is. Az utóbbi időben, már a látszatra sem ügyel...
Nem sértegetni akartam – távol álljon tőlem – de engedtessék meg nekem, hogy aggódjak (ha nem is az országért), magamért és családom jövőjéért legalább – vagy új hazát áhít az úr (nekem- nekünk), hol más a napsugár? Tőle, a beszéd is más és más a gyakorlat is. Szöges-ellentét már nemcsak határainkon létezik...
a tét
megkoptatott az élet
megkoptattak rendesen a fő-lények
oda már emberi rangom
ahogy deformál a szolgai-póz
...ily üres az élet...
hol érzéketlenül félek
lekopaszítva zárt lehetőségemben
...már hiába lázadna bennem
a cél mint ok -
a szív ritmusa izolált
s „té”-t vonalán ég el
- s te- mint magán közember
ne is törődj ezzel...
elleszek már
akkor is- ha rólad
magadról
szól dalod – (szőke)
2016. 04. 24.