Magam-emésztő

Pedagógusok vagyunk.

Tanítunk és nevelünk.

Számunkra az az öröm, ha átadhatjuk a tudásunkat a gyerekeknek, ha látjuk, ahogy fejlődnek, okosodnak. Bárki is a munkáltatónk, nekünk a jövő társadalmával van szerződésünk. Mi vagyunk felelősek a jövőért. Rajtunk múlik, hogy a mai gyerekek milyen felnőttekké válnak, képesek lesznek-e megküzdeni a rájuk váró kihívásokkal. A mi felelősségünk, hogy valamennyien megtalálják-e a helyüket a jövő társadalmában (részlet a Szegedi Tanárok Együttműködési Platformjának kiáltványából).

Szép szavak! Azonban az igazság, hogy népnevelőből szellemi segédmunkás lett a tanító, tanár...

...fegyelmezz! Ne buktass! Na- ja!!!

Köztudott, hogy szociális problémákat pedagógiai eszközökkel megoldani nem lehet.

Aki ebben spekulál, azt folyamatos kudarc fogja érni, épp ezért érdemes lenne legalább fejben különválasztani, a tényleges szociális feszültségekből adódó értékkülönbségeket/sikertelenségeket a pedagógiai problémáktól, a didaktikától. Ezzel talán a tanárok személyes rossz érzései is enyhíthetők lennének, melyek különösen a rossz családi háttérindexszel rendelkező iskolákban működő pedagógusok körében kimutatható.

A mai magyar iskola akadálytalanul termeli újra a társadalmi egyenlőtlenségeket, akadálytalanul csinál iskolai hátrányt a társadalmi hátrányból.

Amennyiben nincs felelős döntés arról, hogy szerkezetileg egy más, gazdaságilag versenyképes, s az elosztást tekintve méltányos (azaz olyan elosztási rendszert működtető gyakorlat, mely a mindenféle jószágokat tekintve, a legkisebb rosszat eredményezi a legrosszabb helyzetben lévőknek) társadalmat akarunk, akkor az iskola sem lesz kiegyenlítő, demokratizáló, esélyteremtő. Nem lesz komprehenzív.

Az az iskola, ami jelenleg Magyarországon regnál, elavult intézmény.

Talán ez a körülmény is eredményezte azt a döbbenetes módszertani virulenciát és sokszínűséget, ami – bár létezik a magyar pedagógiai kultúrában – rendkívül alacsony hatásfokkal működik.

Egy olyan társadalom, ahol a társadalmi integrációnak olyan legelemibb összetevői mondanak csődöt, kerülnek legitimációs válságba, mint például a szolidaritás, a közérdek, a közjó, ott joggal merül fel az iskolátlanítás igénye.

Van-e még egyáltalán lényegi funkciója az iskola intézményének a jelen (posztmodern) társadalmi újratermelési folyamatban? Véleményem szerint nincs. (forrás: blog.)

...a harc áttörő

győzelmét éli a kudarc

már csak borral teljesedik ki

...s hévségétől

a gyáva - ki menti bőrét most

riaszt

míg újabb nyilakat keresgél Ámor

hol panasz van és csók

hol már ásítva mára

hunyorgat a tét - ott

mennybe hurcol erővel az idő – (szőke)

2017.09. 21.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat