...fröcsög a nyál kipettyezve remeg a lét
mit mutat a ma már égő szakadék
a mámorokban körök és szögletek
haldoklása döggé -
és már Isten is gyalázva
mert nincs ki dolgaimban segítsen – (szőke )
Ma az emberiség, világunk háromnegyed részét uralja mint kapitalista világrendszer és teszi tönkre (a szó hegeli értelmében: a konkrét abszolút rossz!!!).
...és itt vagyok én is e rendszer „privilegizált” szívében, innen akarok harcolni ellene (minden rossz ellen)! - bár nem vagyok egy pártnak sem „része”, de még szakszervezetnek sem és semmilyen mozgalom szóvivője sem, de ősszel szeretnék egy „Ágórán” részt venni és nem agonizálásba fulladni! És még homályos minden, mégis a szolidaritás és cinkosság már melengeti szívemet, ennek igazi mozgalommá kell/kellene válnia. Létezik a baloldal, de... és lásd, kelepcébe csalták őket, engedték, hogy részben a társadalmi konszenzus homályába, a beleegyező uniformizmus hatalmába kerüljön!
Részben, mondom, mert maradtak meggyőződései, szokásai, „szertartásai” és néha ellenzéki felbuzdulásai. De az uralkodó hatalom modelljének és értékeinek a foglya – esetenként kényszert alkalmaznak vele szemben, mert elvesztette annak globális ismeretét, hogy mire hívja is be őt a forradalmi képrendszere!
Kezdem azzal, hogy az erkölcsi arculatunk és társadalmi helyzete az egyes embernek nagyon is elfajzott... bölcsesség nincs, bátorság helyett félsz... és a mértéktelenség (?) – elég, ha a korrupciót veszem. Pedig a fent felsoroltakat erénynek nevezzük – egyensúlyát, egységét az igazságosság biztosítja, ám az nincs!
Egy országot bölcsesség nélkül vezetni nem lehet... bátorság a fegyverestestületeknél - a gyengébbek, elesettek irányába megy el... a dolgozóknak meg kötelesség a feladat, mértékletesség az erény ott (másként), feladatuk az államot fenntartani anyagilag. A papok- és a vallásra való hivatkozó elit mindenbe beleszól. A Hívők, hiszik magukat Isten által felhatalmazottnak... Istenre hivatkoznak és mint legfőbb mozgatót és célt teszik mindenki elé, pedig a hit és a tudás összeegyeztethetetlen, a hitnek nincs szüksége észre és a vallás nem igazolható az ész segítségével.
Nem semmi érvelésekkel, hogy isten az abszolút tökéletesség, a relatív létezőkkel szemben, isten a világ célja, célkitűzője, az első mozgató – sőt a „formák formája” - mint első ok... ezzel még léte nem bizonyított!
Sajnos a papok mellett Orbán is csak prédikál (valódi jobbítás helyett, a szándék tettek nélkül nulla, hacsak a megkülönböztetés nem az) – ami azt illeti, én Istenben nem hiszek (ez valóban hitkérdés) – és mert a papság Isten nevében prédikál, már-már átveszik Orbán frázisait is… de csak azért, mert „kizsákmányoló-érdekeiket” így érvényesítik. Nem olyan jóságos szervezetek, mint azt mutatni méltóztatnak, de Istenre hivatkozva szinte mindent megtehetnek… ők is!
Jobb volna hát, ha az embereket nem erőszakolnák meg a vallási „ópiummal” - hogyha hagynák mindenki maga dönthesse el mit akar hinni és mibe akar hinni. Ám a kettősség itt is: az ész igazsága és a hit igazsága...
Teológia tegye a dolgát azokkal, akik egyéb-más-híján, a hitben találják meg a megoldások kulcsát – mások meg tegyék a dolgukat „másban”! Én magam nem fogadom el a vallás és az egyház reakciós társadalmi szerepét (politikai és vallási-tekintetben az elavult nézetekhez való visszatérést).
Tehát (és ez még csak egy dolog):
- van/volna itt munka bőven... és nem lenne kárba veszett fáradság, hogy a konfliktusokban bővelkedő orbáni éveket, az ország történelme során megteremtett több etnikumú, több nyelvű, több kultúrájú nemzetiséget is összefogja és ne mellőzze, hogy e rendszer előnyei is kitűnjenek, és egy-egy önkritikus magunkbaszállás sem ártana. Itt még a korrupció mételye, az oligarchák és szövedékei, a gazdaság kérdései, a piac problémái... a szocializáció, a megfelelő jövedelem- elosztás... s benne, ezekben hol is a tudat (?!) - és hogy ezek elemzése után, hogy fogunk hozzájárulni a megválasztásukhoz!
nyomorúságom mélységéből kiáltom
elég már – elég volt!
Nem bírom tovább
így szétlazulva
kérdőjelek vonzásában
gyász-sötét képekkel a suta látványt
itt lenn egyre több a társ
és nem sugárzik a biztatás
csak egy hang
mi szívemből lép ki ma:
elég... elég... elég már...
itt ennyi maradt! – (szőke)
2017. 08. 26.