Megalakultak és egy országot tettek tönkre. 1988. márciusa óta csak ezen munkálkodtak... vajon meddig még?
Már rejtve ünneplik magukat, talán a lelkiismeretük (ott belül) jelzőcsengőként megszólalt?
Nem hinném, ennyire már ismerem őket, ami nincs, az hangot nem adhat, lám milyen tisztátalan egy Fidesz-test – hol Orbánok- Kövérek és Bayerok számolnak le az illúziókkal... hirtelenjében minden játék lett a kezükben – és csak egy „szép állat” tekinti (önzésből) üdvözlőleg és paradicsomi állapotnak, hogy a „hozzánemértéssel” ily messzire eljuthattak. Ma már a Világ felé ugatnak, hőbörögnek mind- mint akik mindig részegek - ilyen kapcsolatban, hol és hogy lehet szabad a nép? Számkivetettként saját hazájában senyved, és már tudja, menthetetlen...
Mint már írtam: az ügyes forgolódás bűvészei... főképp, ha a magas állás, fényes kitüntetés, előkelő rang és a nagy vagyon segít eltakarni a belső rothadást! Meggyőződéssel művelik és festik át a maguk színére a keresztényi erkölcsöt is... hivatásuk „magasztos és szent célja”! - elhitetni a világgal, hogy a nép üdvösségét szolgálja mind! És működik a jogállam!?
s ahogy Földes P. írja: „Még emlékszünk az első lépéseitekre. Amikor az új, szabadon választott parlamentben minden képviselőtársatok asztalára egy-egy narancsot tettetek. Azóta a narancs megrohadt. Nincs nála gyomorforgatóbb gyümölcs, amerre a szem ellát.” Azóta az utolsó lépéseteket várom... de nagyon! Megbomlott tehetsége e szervezetnek, így e megtébolyult világban már tiszta láng nem lehet (talán nem is voltak soha azok – sem láng, és „tiszták” sem, egy korrupt politikával csak bepiszkolódni lehet!). Bennem, hiába ég az őszinte megilletődés akarata, az öröm hangja, a féltésé, az aggodalom és a feloldó szorongás érzésein, nem érzem az alkalmat sem már, hogy ünnepi szavakkal illessem tagjait... pláne nem a Vezért!
Ostobák, akik eljátszottak minden lehetőséget – az őszinte bizalom- a fájdalom szavát is... a szellemi sötétségbe (mit megteremtettek) nem lelem a parolázó kezeket... közhelyeket és féligazságokat meg nem méltathatok! Egy igazságotok mégis van (bár ezért se várjatok tiszteletet): „Mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.” Ennyi!
Szőke Emil:
Mire itt... (?)
...ma mennyit ér a dal
mennyit egy élet (?)
...a gond sem örömre vált
csak sokszorozza önmagát
egy-végre vett
mámoros vággyal ír ódát
a reményhez!
...a történetben Hannibál ó
s a trójai-faló
a harc és a dal - a harci-dal
és a lant-kísért ének
ékesítő harcait már
viselni nem bírja a jelen -
némaság jaj most vaj' mennyit érhet
ha vétekkel ma
a becstelenség avatva
...már áldván
- Rómulus – Ília s Mávors gyermeke tán
ki- elődöknek utódja?
Herkulesi-szívvel a némaság járja táncát?
Kérdés kérdésre vár...
Nemző s öl egyaránt
az arcokon
lángvörös csillagok gyanánt
bűnt tűrő -
immár - így e jelen
...és nem látom benne Róma harcait sem
s nem hallom Ennius énekét sem
- szunnyad a tettek csillaga is...
csak mennybe fel és az égi láng
bennem
és benned ópium gyanánt -
Mire itt
ha csak Seusó remekmívű kincse ékesít
s az aréna fáklyáin ég a világ?
Őrület gyúl megint
és Néró játssz
kit babér övez most is
látván a pompát s a pompák várát
s a talányt - melyből zenéje hallik
...ritmusát már nem felejti senki -
...így a nép csak szemérmesen áll
és remeg
míg
a szív itt legbelül
ítéletét másként szüli meg...
Ám – még nosztalgiáz a gondolat
...mikor még semmi nem volt
...mikor már semmi nem lesz
de már
a hogyan tovább kérdését feszegeti fel –
2017. 03. 31.