Magam-emésztő

 Szőke Emil:

a szemek tükrén át

...a csönd már rátelepedett

hol az egyházszolga

gyertyáit gyújtja

ott imáira a történet

hogy

ráesteledett már sokszorozva

...a fények imbolya

hozza

régi rendjét vissza

az estnek mutatva mily szentek

s mennyire mennybéli termetek

- árnyaikban itt -

hol csak a szem felelhet

a fénynek

rá- annak tükre visszfényre

ezt kell eltűrnie – míg tart az ima

- „a tér mértanába”

külön mormolásra

ahol sok a „mea culpa”

s édenre-szabott üteme -

mert ahány ember

annyi mása

...ki pipiskedve

...ki nyakát nyújtva - így

szégyene – kiég pírtól-művi arcára

(gúny-vigyora rámázva)

húzza-vonja köpönyegét itt

- már a hév magán

s túlbuzogva lelkét

visszafojtja mérgét -

...de régi szokások szerint

magában kacagja leépülését

- fúj- de ocsmány!

„csak azt csodálom a szívemet még

nem zúzta szét a félsz – a levertség” –

2017. 05. 18.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat