Csínján bánj te azért azzal, amit az élet adott,
a vad centaurok, rettenetes mámora jel:
vigyázz ön-lelkedre (!)
...vigyázz, ha Istened int, ő, ki még szabad...
s már tiltott gyönyörök közt a határt szüntelen áttörő
„trákon” nem könyörül -
Téged ébresztgetlek?
Amíg szunnyadozol fecseg körülötted sok gonosz! - Magadért! --(szőke)
ő is elvesztegeti a maga életét. Ha nem él az utódoknak, rombolni fog: pazarló lesz, kártyás, lófuttató, puskahordozó, cigányozó, verekedő, szóval: - előkelő ember.
Ritkán történik, hogy az ilyenek új teret találnak a cselekvésre.
S lám a tudatlanság... ki- ma Vezérnek képzeli magát és mégis az érdeklődését a gyarlóságnak adja- őt, én embernek sem mondanám. Ő lesajnálja a tudományokat és él, csak magának! Foci a mindene és, ha el nem hízott volna a nagy jólétben, rúgná azt ma is. Nos- ma már miatta kell restelkednünk...
Ahogy Shakespeare szava szól:
„Ignorance is the curse of God:
Knowledge the wing wherewith we fly to heaven.”
A tudatlanság istenkáromlás számba megy, a tudás meg szárny, amellyel az égbe emelkedünk. És első dolga volt, szétverte az oktatásügyet... mindenestől!
Szeretnek mégis, szenteket idézni- teszem én is, hátha - ha tanul belőle a Vezér!!!
Szalézi Szent Ferenc a papokhoz intézett egyik beszédében a többi között ezeket mondotta: „Igaznak kell tartanom, hogy nincs nagy különbség a tudatlanság és a gonoszság között. Ezért Testvérek, az Isten szerelmére kérlek benneteket, komolyan és szorgalmasan tanuljatok, mert a tudomány /.../ a nyolcadik szentség...!” - és én teszem hozzá, hogy nem lehet elkényelmesedni és hordó-hassal az észt osztani, a szinteken (V.) szánkázni úgy, hogy nem törekedünk a minél nagyobb műveltségre. A magas méltóság elég volna a tudáshoz..? - de az ismétlés a tudás anyja! „A jó pap is holtig tanuk”! Mert tudja a szent hivatásában a tudománynak minden ága felhasználható: „Labia sacerdotis custodient sapientiam.” Alig van állás mint a miniszterelnöki hely, amely annyira elágazódik a gyakorlati életbe, hiszen mindenbe van beleszólása, sőt ő irányít is mindent! És ily bután... a stadionokból... szotyit köpködve?
Méltán megkívánják az Isten szolgájától – mert nagy kereszténynek mondja magát – mert ő az egyedüli (hiszi magáról), aki megvédi Európa ezeréves kultúráját, hogy ne- csak a szószékről szónokoljon, mert tetszik neki a magasság, hanem a gyakorlatba adja le érdeklődését, ha már tudásban hiányosságai vannak is – és nem is kevés! - szívvel talán...
Közhelyeket minden hülye tud mondani, szólamokhoz sem kell nagy iskolázottság, az emberi gyarlóság határai között, mégsem fordít időt még korának áttanulmányozására sem, sem szent, sem világi részeiben...
Tiszteletet követel, de a TEKintélyét, csak harci szólamokban parancsolja ki magának. Oda van keresztényiségével, de érte sem tesz semmit... isten dicsőségére és a lelkek üdvére, akár természetes kíváncsiságból is. És felfuvalkodott és nincs benne szeretet. Ha valaki azt véli, hogy megismert valamit, még nem ismerte meg, hogyan kell megismernie... ekként marad a dölyf, elbizakodottsága és tette kiállhatatlanná személyét. Ő maga az Utálatos Kép!
Figyelmébe ajánlom: az emlékezet a szellem takarékperselye... a „Magyar Időt” olvasni nem elég! A köztévé hírhamisításait is felesleges magáévá tennie. Ha már a tudományban nem fejlődik, hát imádkozhatna a hazájáért talán... mutasson példát mint Szent Tamás: „Actiones nostras quaesumus, Domine, aspirando praeveni et adjuvando prosequere: ut cuncta nostra oratio et operatio a Te semper incipiat et per Te coepta finiatur.” Ja, hogy a Hős ki- nagy Vezér két repülőjárat között önművelődik!? Jaj nekem- nekünk!
menny vagy pokol?
...csonttetemre hát!
Vár a pokol mi megszabadít
e földitől
...és a szenvedéstől -
Igazság? - ugyan már...
ott tisztává- belső- égő-tüzével tesz
majd a más-világ!
- azt az irgalmas szívű istenét! -
...majd kar-énekkel vár Orpheus
s ölebnek lesz ott Cerberus
három-fejét is simogatva
nemlét időmben ott
három-nyelvvel is hálát nyalakodva
hogy bírjam elviselni az orcusi szavakat
melyeket magyarázok
majd
mint az író Macrobius
a népes publikumnak...
Tartalomnak
véve ezernyi ajándékát
- a pokolnak
szagló ördögfingjában- hol kénköves isten-nyilával
felnyársalva- lelhetem meg
megmosolyogtató kettősségét hitemnek...
füstjét már itt látva -
Tudom- ima oda nem kell majd
- még belépőnek sem –
(mások mormogják azt felettem)
- viselni- elviselni viszont igen
még előtte
a mindent-megelőző
földi- vég-perceket
...igen - itt - még - most – hogy vagyok
itt és így - kénytelenkedem - és viselem
magamat is el
magamon
s az örök-átok igáját még – semmisségemet...
- miként
ez földilétem sajátja -
...így- így- és ezért
várom a percet
és megyek... mert ha nem- belsőm perzsel fel
- ott lenn Luciferrel vitázom majd
és az Egek csak nézhetnek
mily filozófiával védem a matériákban érdekem meg -
...no- lásd! Ébresztgetlek
amíg szunnyadozol és hazudsz magadnak
vén rókaként itt – mint vagy politikus-
ki az időnek-vadult- tudatlanságában mint
Fő- és fő így e földi-idő
- megismerve magáért az önszeretet tüzét
s a hűtlenséget még dölyfén
ki- szégyenli itt
felfedni titkait még (tán' ezért titkosít?)
...meglásd! Velem-együtt térsz meg a pokolba te is! – (szőke)
2016. 03. 27.