Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Szőke Emil:
a lét mértékkel szabott üteme
- furcsa érzés vett elő
hogy
lüktető középen
csak motyog az idő...
Tükröt tart elém a lét
torz-magamból mosolyogva
visszanéz rám
a hódolat
még
átszuszogva
de a sápadt burkolat már
ráncaiból torzón szabott
- mint a lét is - maga
átlapozódva redőin -
ahogy húsomba forrtak itt
a magány-szív táján – így
már
átremegve minden oldalon
hogy nincs boldog oltalom
de van végtelen – fájdalom...
Fájlalom -
rá az idő csupa borzadályt mutat
látókör dolgain
fontos tárgyain
- azok elébb utóbb
szemétre kerülnek –
A tét meg még ásítva hunyorgat
s csak nézem
magamat
ily furcsa módon is
egy szemfényvesztő erőlködésben
itt
hol
nem élvezni de kibírni kell végemet--
2017. 05. 09.