A társadalom összetett rendszer, amely viszonylag önálló és rendkívül egyenlőtlenül fejlődő alrendszerek, viszonyok és intézmények egész sorát foglalja magába. Maga módján tükrözi a változó világot... maradandót alkot – éppen azért, mert az ember már sosem tekinthet rá a múlt szemével.
Meghatározott szakaszaiban folytonosság és előrehaladás kellene legyen, ám – Orbánnál a múlt a lényeg, ő Horthysága és utánzása, mert tehetségtelen, ilyetén a majmolás a lényeg, egy kiválasztott múltbéli „valaki” lemásolásával. Ráépíti egész rendszerét... majd jön a propaganda, ami inkább jellemtelenségét tükrözi mint a valós viszonyokat!
Ungváry, az író szerint az egyetlen erkölcsös magatartás a rendszer tagadása, amire még csak maroknyi ember kapható, ilyen értelemben a MoMa elnöke bátor volt, amikor kimondta,
hogy a király, azaz Orbán meztelen, más szóval, hogy közönséges fasiszta,
de nem ő volt az első, hiszen már McCain szenátor is ezt mondta.
Ahogy Bokros mondja: „Azok a fiúk, akik életükben nem dolgoztak és értéktermelő munkát nem végeztek, hanem szakmányban lopják az adófizetők pénzét, ezek mondják azt, hogy az, aki a pénzért megdolgozik egy világszínvonalú, nemzetközi egyetemen, az Soros-bérenc? Hát egyszerűen kifordul a gyomrom, illetve nevetek rajta, annyira kisszerű és annyira szánalmas...” - igazsága, így vagyon!
A Magyar Idők (mi számomra csak egy undormány) rögtön véleményezett (az mellett, hogy hiteltelen seggnyalók!): „A balliberális hőzöngők egyik legkeményebb ringjében, a Klubrádióban kérdezték Ungváry Rudolfot Bokros Lajos minapi kijelentése kapcsán, aki szerint Magyarország miniszterelnöke nemes egyszerűséggel fasiszta.
Ungváry azonnal belecsapott a lecsóba, és egyértelművé tette: fasisztázásban kenterbe veri a csomagjáról elhíresült egykori pénzügyminisztert.” Brávó M.I. csapat!
/A 444.hu lerántotta a leplet a kormánypropagandáról./
- Kevés a beruházás
- Nincs verseny
- Nem nő a magyar termelékenység
AZ EGY MUNKAÓRÁRA JUTÓ GDP MAGYARORSZÁGON 2010 ÓTA NEM MOZDULT, ELLENBEN A KÖRÜLÖTTÜNK TALÁLHATÓ ORSZÁGOKBAN JELENTŐSEN NŐTT.
„…min múlik, hogy egy óra alatt mennyit termel a munkás? A befektetett tőkén és azon, hogy milyen hatékonysággal használják fel a munkát és a tőkét. Ez utóbbira rengeteg dolog hatással van, attól kezdve, hogy milyen állapotban van és mennyire képzett a munkaerő, milyen okosan-innovatívan szervezik meg a munkát, milyen intézmények vezérlik a gazdaságot és a többi.
Van néhány közhely Magyarország közép- és hosszú távú kilátásaival kapcsolatban. Egyrészt a bevethető munkaerő nem tud nőni a népességfogyás miatt, jelentős bevándorlás pedig az ismert politikai és társadalmi körülmények között nem várható.
A befektetett tőke sem nő eléggé, azt látjuk, hogy a beruházási ráta négy negyedéves átlaga tartósan húsz százalék alatt van, szóval az amortizációt sem pótolja – és még ezt is torzítja egy csomó térkövezésre és szellem-gyógyszállókra költött, egyszóval nem a leghatékonyabb elosztott uniós pénz. Szóval valójában a tőkeberuházások puszta volumene is siralmas.
Az egyetlen, amit tehetünk, hogy megpróbálunk azzal értelmesebben dolgozni, amink van:
Magyarország egyetlen reménye, ha a felszínen akar maradni, hogy javítsa a teljes tényezőtermelékenységet”
az egész kormány hiteltelen... hazug... politikája korrupt... a szart mindig másra kenik – ami, őket és munkájukat jellemzi (gyakorlatuk), az másra kenve így!
Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Ezen azt értem, hogy olyan célokat tűzött ki a kormány, mint a hazai vállalkozói réteg kialakítása, az erős Magyarország pilléreinek a kiépítése vidéken vagy az iparban. Például minden külföldit, aki termelő beruházást valósít meg, tárt karokkal várunk. Erre mondják azt, hogy »de hát ez maga a korrupció!«. Ez politikai nézőpont, itt valójában a korrupció szó mitikussá tételéről van szó.
Maffia állam lettünk, ámbár mi jut az ember eszébe a maffiáról?
Az ellenfelek fizikai megsemmisítése.
Kit öltek itt meg, szeretném megkérdezni! Hát egy polgármester-jelöltet Felcsút környékén (!) elütöttek már - és az ok (?) kiderült... nem – csönd van... (pedig mindenki magában helyére rakta a kérdést!) - és kitudja még... de a jelenállamot a második világháború előtti vagy utáni diktatúrákhoz hasonlítani hibás analógia, ez egy önálló új rendszer, sajátosan kialakítva! Ez egy-két tucat személyből áll, akikre állnak a bűnszervezet kritériumai: „három vagy több
személy”, „hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport”, van hierarchiája, a
résztvevőknek egymást erősítő hatásuk van, többek között bűncselekmények elkövetése a céljuk,
az ehhez szükséges feladatokat felosztják, megbízást adnak a bűnszervezeten kívüli
személyeknek... szándékos a bűncselekmény – sorozatban történt, amellyel tetemes károkat okoztak, összehangolva a legkülönbözőbb hatalmi ágakat a törvényhozástól a végrehajtásig, magánszemélyekkel együtt.
A diktatúrák már csak ilyenek.
Precízek, de kiszámíthatatlanok. Lételemük a bizonytalanság bizonyossága. Sosem tudhatjuk, mivel haragítjuk magunkra őket, és sosem tudhatjuk, mit használnak fel ellenünk.” (K.P.)
...és ahogy mások is fogalmaznak, megfogalmaznak:
„amit viszont önigazolásul megfogalmazott, az antiszemita sablonokat követ. Az is lépre csalta, hogy tudhatja, vannak, akik a szóhasználatában mögötte állnak. Ahogy akkor is, amikor 1998-ban úgy fogalmazott az »Ellenzéki nyilatkozatban«, hogy »ellenfeleink idegenszerűek«. És amikor 2002-ben időlegesen azzal búcsúzott a hatalomtól, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”. És amikor a centrális erőteret úgy határozta meg, hogy az »a maga természetességével képviseli a nemzeti érdeket«.
Félek.
És attól is, hogy még mindig nem vagyunk az alján.
Fúrunk lejjebb, iszonyú bugyrokba, feltörik a gyűlölet. (forrás: Karafiáth)
Szőke Emil:
fájlalom
Az ég fénypettyeit nézve
a jövőn merengve
s a múltért remegve
elmélkedem
istenek lakhelye bennem
illatos tömjén és áldozatul
hogy
hadd szenteljek én
egy kis időt
a messzi nyugat felől
hogy értem poharat ragadj
így üdvözölj
mert örömmel remegnek a dolgok
testek várják az ölelést...
ám hűség
csak magát rontja
miként rá a szín – vonal – forma
harmóniát sem mutatva
gyanakvókkal listázva
már áhítatában
ami szentségtörés
- okkal talán a zavar
égő gócaival csábít
„játszó mutatványokra”
a gratulációkban itt
részvétnyilvánításra
szuverén hatalommal is
miként
vele így
az ember épp
csak magán könnyít
egy sóhajtásig
...mert a sár már szájig ér –
2017. 07. 06.