Magam-emésztő

„Talpra magyar!…

Rabok legyünk, vagy szabadok?… Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!… – zengte a pesti tömeg, a szabadság iránti vágyától átitatva.

2017-ben ugyanitt, történelmünk eme kimagasló, szent napján és helyén viszont a legnagyobb gyalázat történik meg, mikor immár évek óta és sokadszorra az önkényuralom taposhatja földbe nemzeti ünnepünk igazi emlékét.

Idén is egy minden ízében pofátlan és gátlástalan diktátor léphet fel a színpadra, és fizetett egybegyűltjeinek mondhatja el pillanatnyi elmeállapotának zakkantsági fokától függő beszédét. A tv-állomások pedig az egész országban (a határon túliak tájékoztatását is élő adásban biztosítva) ezt a velejéig züllött bűnözőt közvetítik majd.

Orbánt kezdetektől fogva nem érdekli állampolgárai sorsa, a demokráciát nála NER-nek hívják, és mára már a látszatra sem ügyel, hisz az Együtt bejelentett füttyögését is – ami valljuk be, ebben a mai súlyos közéleti állapotban még pótcselekvésnek is édeskevés – betiltotta (a bíróság engedélyezte márazóta, ezt a véleménynyilvánítást!). Hogy ezt félelemből, hiúságból, a hatalom ily módon történő fitogtatásából, vagy a külföldi sajtó tényfeltáró híreitől tartva tette, az szinte mindegy!

Egy a lényeg:

teljesen és végérvényesen megszűnt a véleménynyilvánítás szabadsága!

És ne felejtsük:

már több, mint egy éve válsághelyzet van meghirdetve (igaz, hogy migrációs válsághelyzetnek nevezik, de ettől függetlenül a mi, Magyarországon élő, a hatalomnak nem behódolt magyar állampolgárok szabadságának leplezetlen megnyirbálása folyik!)…

Petőfi, ha élne és látná a nép mai hozzáállását, bizony elbújna szégyenében…

Mert ugyan miért hagyjuk szótlanul, hogy az országunkon csupán átutazni akaró menekültekkel szemben a náci időkre emlékeztető hatalmi intézkedések történhetnek büntetlenül?

Miképp gondolhat a hajdan volt hősökre (akik akár az életüket feláldoztak a hazáért) méltósággal az emlékezni kívánó, mikor ma ugyanezt a hazát állami szinten legalizált bűnözők foszthatják ki, szintén bármiféle következmény nélkül?

Hol van a maiakból az az európai polgárosodást kívánó akarat, amely az akkori hazafias érzelmeket fűtötte? Hogy lehet az, hogy szemet becsukva, nyakat behúzva megadják magukat a mai hatalomnak, amely most, hogy – úgy tűnik – uralkodását végleg bebetonozta, a demokrácia helyett inkább a feudális/keresztényi társadalmat, a horthy-féle cselédvilágot favorizálja?

Mert mi mégis láncot hordunk?…

A mai magyar társadalom nem méltó arra, hogy a XIX. század legnagyobb hazafiaira és az őket segítő külföldi szabadságharcosokra emlékezzen!

A mai magyar társadalom megérdemli, hogy ezen az “ünnepen” diktátora szóljon hozzá, és mindenféle képtelenséggel etesse-itassa…

Emlékezzünk csak:

tavaly parazitáknak nevezte azokat, akik felemelték hangjukat ellene, és a nép nem hördült fel, hogy ennyit, és ne tovább! Mert a félelem béklyója, amit ráakasztott a minielnök és ármány bandája, tudatát olyannyira beszűkítette, lelkét úgy megnyomorította, hogy mára már maga a társadalom homorul…

Mert az a nép, amelyik ennyire eltűri a saját elnyomó rendszerét, miközben annak vezetője valójában gyáva, gyenge és egy nagy G, az nem alkalmas az európai függetlenség és szabadság adta lehetőségekkel való életre!

Annak tényleg a tudatlanságba vetés és a közmunkás sors jár!

És amikor ez az idő beteljesedik, a sírjaink is csak homorulni fognak a szégyentől…

„…Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket…”

NEM! Nem lesz áldó imádság és szent név!

Ha képtelenek vagyunk lemosni a gyalázatot, hogy a magyar név megint szép legyen! Unokáink, dédunokáink és mind az utánunk következők, akik a mi bűnünk okán fognak szenvedni, nem fognak felmentést adni, ha gyáván, a fotelból várjuk a megváltást és elszalasztjuk a – talán – utolsó lehetőséget!

Meg kéne értenie, és át kéne éreznie mindenkinek Kiss Tibi, a Quimby zenekar frontemberének tömör, súlyos, de minden betűjében mélyen igaz véleményét, majd IRÁNY AZ UTCA!:

“Miért basszátok szét az országomat, Miért rúgjátok hasba az ápolót, Miért ültetitek szamárpadba a tanárokat, Miért szarjátok szájba az álmodót?

Ti még a Sátánnak is túl gecik vagytok, Még ő is megvet titeket, Mert a Sátán bátran vállalja magát, De ti hívőként lettetek hitetlenek.

Másfél millió káposztafej, Hibbant elméjű hatalmasok, Mocsár e táj és a Varangykirály Ünnepli, amit alkothatott.

De ha lepihentek a büdös sárba Ugyanúgy, mint a népetek Én pióca leszek a pusztulásban, És szívom majd a véretek.”

Március 15-én jelenléteddel támogasd valamelyik – az orbáni diktatúra ellen tiltakozó – utcai demonstrációt, délután (14:30) pedig SÉTÁLJ TE IS az Operától a Kossuth térre az ÚJ KÖZTÁRSASÁGÉRT, és harcolj egy arra méltó köztársasági elnökért Majtényi Lászlóért!”

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat