- ami a kereső lélek velejárója -
Mindazok, akik őszintén készek arra, hogy tanuljanak - legyenek akár ateisták, akár hívők, tudósok vagy misztikusok – azonosan gondolkodnak abban a vonatkozásban, hogy nem egy bizonyos hittel rendelkeznek, hanem általában hisznek. Ennek megnyilvánulása a nagyrabecsülés, a csend ékesszólásának tisztelete.
Hogyan tudja a kvantumfizika feloldani a három kozmogóniai paradoxont?
Nem létezhet okozat ok nélkül. Bármilyen esemény ment végbe az idő kezdetekor, mindegyiket valamilyen azt megelőző esemény okozta. Így sohasem tudunk magyarázatot kapni a kezdetek kezdetére.
Ez nagyszerű és tiszteletreméltó érv. Ez volt az alapja például Aquinói Szent Tamás "kozmológiai istenbizonyítékának".
Mára azonban már megértettük, hogy az okság tantétele sokkal problematikusabb, mint azt a 13. századi ember gondolta. Egy modern filozófus,
John William Miller rámutatott, hogy a tágabb értelemben alkalmazott ok fogalma meglehetősen homályos ahhoz, hogy tényleges segítséget jelentsen: "Tételezzük fel, hogy az Isten szót az okkal helyettesítjük, hogy néhány aktuális eseményt megértsünk. Ekkor előfordulhat, hogy az, ami történt, ténylegesen Isten műve, az ő szándékos döntése; de az is igaz, hogy az adott eseményt ezzel még nem tudjuk megérteni."
És ha ehelyett korlátozzuk alkalmazását, felmerül a kérdés: "Mennyire ésszerű, hogy az ok fogalmát a teljes világegyetemre alkalmazzuk, ha az csak korlátozottan ésszerű?"
Semmiből nem lehet valami. A világegyetem "eredete" - ha van ennek a fogalomnak egyáltalán valamiféle jelentése - szerint a semmiből teremtődött. Ennél fogva a teremtésnek nem lehet logikus magyarázata.
Itt a legfőbb kijelentés az energia megmaradásának elvét ismétli meg: egy zérus energiával rendelkező rendszernek, amelyhez nem adunk hozzá energiát, zérus energiájú állapotban kell maradnia. Ám elképzelhető, hogy a világegyetem energiatartalma ténylegesen zérus.
...a teremtés nem azt jelenti, hogy a semmiből lett valami, hanem egy zérus energiájú rendszer jött létre egy másik zérus energiájú rendszerből.
Így a "semmiből valami"- paradoxon ugyancsak megoldható a kvantumelméleti fogalmak alkalmazásával.
Összenergiájától függetlenül a világegyetemnek egy másik rendszerből kell származnia,és annak a rendszernek megint egy hasonlóból kellett keletkeznie. Így egy végtelen visszafelé tartó láncolat foglyai vagyunk.
...mind az idő, mind a tér töredezett volt. Az időnek nem volt iránya, így értelmetlen lenne arról beszélni, hogy valami "korábban" történt. S éppen ezért nem merülhet fel a visszafelé végtelen időbeli láncolat kérdése.
A logikai láncolat problémája már súlyosabb. Nyilvánvalóan nehéz elképzelni olyan elméletet, amelyikben a világegyetem az abszolút semmiből keletkezik. A tudomány még abban sem tudott egyetértésre jutni, hogy mi a "semmi"...
a dimenziókban
ekképpen már minden frekvenciám
látszólagossá zsugorodó semmi-
energiám lett nulla – isteni!
...valamivé már- csak
hergelő összevisszáin zárhat a lágy magány
magába gyűjti az erőt
a tudatosság jótékony illataival -
kívánatossá termi illúzióit egy másvilágban
a fény itt minden dimenziójában
ahogy a nagy árnyék felszakad
és már
visszatérek a megszokott hármas
dimenziómba
...ahol céltalan
és oktalan - és komolytalan minden
...ahol az ember egy felhőtelen
fénysugárban – „és önfeledt ásítással
kinyújthatja magát”! – (szőke)
2017. 07. 31.